Ha a válás indokoltságát szeretnénk megérteni Teremtőnk nézőpontjából, akkor először a házasság lényegét és Isten általi elgondolását kell megértenünk. Mert hiszen a válás a házasság felbontása.
Tehát milyen kapcsolatnak szánta a házasságot a Teremtőnk? Mert Ő tervezte el a házasság intézményét, Ő szervezte ezt meg, megajándékozva ezzel az emberiséget. A beszámolót az első házasságról a Teremtés könyvében olvashatjuk: a hatodik napon Isten megteremtette az embert: férfivá és nővé teremtette őket. Az első teremtett embernek Ádámnak, adott feleséget, Évát. Ádám pedig örömujjongásban tört ki, mikor megkapta maga mellé Évát. Isten elrendezése szerint a házasságnak egy férfi és egy nő között létrejövő legmeghittebb, legintimebb kapcsolatnak, a legszorosabb szerelemviszonynak kellene lennie. A házasságnak ugyanis az isteni elképzelés szerint valódi, őszinte szeretettel átfűtött kapcsolatnak kellene lennie, mely egész életre szól. Ez volt Teremtőnk akarata, a házasságra nézve.
Isten szava, a Szent Biblia így fogalmazza meg a Teremtőnk által eltervezett és létrehozott e legszorosabb szövetséget, a házasságot: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.” (1Móz 2:24.)
Ebben a pár mondatban minden benne van, ami a házasság definícióját illeti. Sőt, kihalljuk belőle a nemi kapcsolatra való utalást is: „s ketten lesznek egy testté”. A nemiség, a szexuális kapcsolat tehát a házastársak örömére, a teljes odaadás és intimitás megélésére és a szeretet kimutatására szánt ajándék Istentől. Valamint, utódok létrehozása céljából.
E privilégium, tehát a szexualitás kizárólag a házastársaknak adott isteni ajándék. Semmilyen más emberek közti kapcsolatra nem vonatkozik eme isteni felhatalmazás, hogy ketten lesznek egy testté. A barátok nem lesznek ketten egy testté, a munkatársak nem lesznek ketten egy testté. Az isteni elrendzés szerint a szexualitás csak és kizárólag a házastársak előjoga. Házasságon kívüli nemi viszony az isteni törvény elleni cselekedet, mely nem megengedett – még ha a világban teljesen elfogadott is. Pál apostol erről így írt: „Mindannyian tartsátok tiszteletben a házasságot! A férj és feleség közötti nemi kapcsolatot tartsátok tisztán, mert Isten elítéli a szexuális bűnben élőket és a házasságtörőket.”
Sőt, a 1. Korintus 6:9-ben Pál apostol még hozzáfűzi: „Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát.”
Teremtőnk nem csupán eltervezte a házasságot hanem lefektette a házasság alaeplveit is.
Nézzük, mit üzen nekünk Termetőnk azt illetően, hogyan kell viselkednie a két félnek a házasságon bévül?
Pál apostol az Efézusiakhoz írt levélben összefoglalja: „Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az gyülekezetet, és önmagát adta érte. Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti. Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat, minthogy tagjai vagyunk testének. Ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.”
Tehát a házasságnak kölcsönös szereteten és tiszteleten kell alapulnia. Ez az alapállás. Ha a férfi szereti a feleségét, akkor a feleségnek nem fog nehezére esni, hogy tisztelje a férjét és támogassa őt. Mert az Isten által rendelt házasság erről szól: a kölcsönös mély és őszinte szeretetről és tiszteletről.
Amint láttuk, Mózes első könyvében még szó sem volt válásról, mert a házasságot a Teremtőnk életre szóló köteléknek tervezte, melyben a férj és feleség kölcsönös mély szeretettel és tisztelettel viseltetik egymás iránt.
Az emberiség Istentől való eltávolodása azonban új helyzetet idézett elő. Ádám és Éva, az első teremtett emberpár engedte magát a sátán által becsapni, elhitte sátán hazugságait, s ennek következtében e két ember hátat fordított Istennek. Sátán azzal kecsegtette Évát és Ádámot, hogy ő majd egy nagyon izgalmas és érdekes életet nyújt nekik, melynek lehetőségétől Isten meg akarta az emberiséget fosztani. Ez volt a sátáni hazugság, s az első Isten elleni hazugság, rágalom.
Ádám és Éva elhitte, hogy sátán jobbat tud nekik kínálni mint a Teremtőjük, s ezért meg akarták ismerni, meg akarták tapasztalni, hogy milyen az Istentől és az isteni elvektől elszakadt élet. Hát ezt éljük most. Ezt akarta Ádám és Éva megtapasztalni…
De ennek az Istentől való elszakadásnak az élet minden területén komoly és nagyon súlyos következményei lettek. Az emberek kezdték átvenni a sátáni tulajdonságokat, mely először is az irigység, beképzeltség, a gőg, valamint a hazugság és a bántani akarás, a szándékos gonoszság elkövetése. Ezek a sátán ismérvei, tulajdonságai, melyek ebben a sátán által befolyásolt mostani világunkban át és átjárják az emberek viselkedését, gondolkodását és egymáshoz való viszonyát is. És sajnos a házassági köteléken bévül is megmutatkozik a sátáni métely.
Pál apostol erről az Istentől elfordult állapotról így írt Timóteusnak:
„Értsd meg, hogy az utolsó időkben nehéz lesz helytállni. Mert az emberek önzők lesznek, pénzimádók, dicsekvők és büszkék, gonosz dolgokat fognak mondani másokról, szüleiknek nem engedelmeskednek; hálátlanok lesznek és gonoszok. Hiányozni fog belőlük a mások iránti szeretet, nem akarnak megbocsátani, szívesen mondanak rosszat másokról, önuralom nélküliek és vadak lesznek, akik gyűlölik a jót. Elárulják a barátaikat, gondolkodás nélkül vakmerően cselekszenek, büszkék lesznek, és nem Istent szeretik, hanem inkább az élvezeteket hajszolják. Eközben megtartják ugyan a vallásosság külső látszatát, de a valódi istenfélelem erejét elutasítják. Maradj távol az ilyen emberektől, Timóteus!” (2Timóteus 3:1-5 Egyszerű Fordítású Biblia)
Ma éljük ezeket az időket. Mivel egy ember sem tökéletes, ezért egy házasság sem tökéletes. Ezért a türelem gyakorlása nagyon fontos az emberi kapcsolatokban, és főleg a házasságban. Ha a házastárs hibákat követ is el, azt el kell nézni, meg kell bocsátani. Hányszor? Még hétszer is? Még hetven hétszer is, ahogy Jézus Urunk mondta. Vannak dolgok, amiken egyszerűen csak felül kell kerekedni, és nem szabad ügyet csinálni belőlük.
Azonban vannak sarkalatos pontok, melyek a házasságon bévül elfogadhatatlanok, nem tolerálhatóak, nem megengedettek, és e dolgok komoly és megalapozott válóokok, az isteni alapelvek szerint.
Ugyanis vannak helyzetek, amikor az egyik házastárs viselkedése annyira bántóvá válik, hogy az a kapcsolat többé már nem nevezhető házasságnak, s ilyenkor a válás a kisebbik rossz.
A Bibliából tudjuk, hogy az isteni törvények szerint még a szolgával sem szabad durván bánni, mert az ilyen durvaságnak az isteni törvények szerint komoly következménye volt. A szolgák bántalmazása kapcsán írattatott le az a törvény, hogy fogat fogért, szemet szemért. Ha valaki embertársát úgy megüti, hogy a foga kiesik, akkor a bántalmazó fogának is mennie kellett. Mert Isten nem tűri a másik ember bántását, hanem büntetést szab ki rá. Még a szolgát sem szabad bántalmazni az isteni elvek szerint.
Ebbe belegondolva, hogyan lenne megengedett a házastárs bántalmazása, amikor a házasság intézményének a legszorosabb szerelem-szeretet viszonynak kéne lennie?
Teremtőnk üzenete teljesen egyértelmű: embertársunk bántalmazása, testi sértése teljesen elfogadhatatlan. Még gazda-szolga viszonyban is! Nem még házasság keretén belül, mely nem gazda-szolga viszony, hanem szerelem viszony.
A házasságban tehát az isteni mérce szerint, az isteni igazság szerint teljes mértékben elfogadhatatlan és nem megengedett a házastárs testi sértése, bántalmazása, vagy a durva szóbeli, verbális megalázása. Isten Szava alapján a legegyértelműbb felrúgása a házasságnak az, amikor az egyik fél bántalmazza a másik felet.
Az a fél, mely házastársát fizikailag bántalmazza vagy szavaival durván sértegeti, az a fél felrúgta a házassági esküjét, és felrúgta a házassági kapcsolatot.
És ha a sértett fél elválik, nem ő az, aki felrúgta a házasságot, hanem az a fél rúgta fel a házasság szövetségét, aki a bántalmazást elkövette.
Ha ilyen kapcsolatban élsz, menekülj onnan, amíg képes vagy arra, hogy elmenekülj, amíg a bántalmazó fél meg nem nyomorít annyira, hogy már elmenekülni sem tudsz.
Ezt mondja a józan ész, ezt diktálja Isten törvénye, és erre utal a büntető törvénykönyv is.
Ha egy ember házasságon bévüli testi bántalmazásáról van szó, azt nem szabad eltussolni, ez nagyon komoly Isten és ember elleni vétek. Ennek a neve bántalmazás, fizikai erőszak, testi sértés, erővel aló visszaélés, nem pedig házasság.
Tehát ha a bántalmazás, testi sértés, szóbeli és fizikai terror miatt a sértett fél elválik a házastársától, mert menekül a bántalmazás elől, akkor nem a sértett fél követett el házasságtörést, hanem a bántalmazó fél, mert a bántalmazó fél a bántalmazások sorozatos elkövetésével megszegte a házasságra vonatkozó isteni rendet.
A gyermekek számára is jobb inkább egy szülővel élni, mint a bántalmazó házastárssal együtt, aki állandó megfélelmlítésben tartja a családot, és romboló példát mutat a gyerekei számára.
Aki bántalmazza embertársát, az felrúgta a házasság intéményét, de Jézus Urunk legalapvetőbb tanítását is megszegi, mely így hangzik: Amit szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, ti is azt cselekedjétek embertársaitokkal.
Péter apostol, aki maga is házas volt, és Jézus Urunk legbelsőbb köréhez tartozott, szintén írt a házassági viszonyt illetően: „Férjek, megértően bánjatok a feleségetekkel. Úgy tiszteljétek őket, mint a gyengébbeket illik! De tiszteljétek őket úgy is, mint akikkel együtt kaptátok Isten életet adó kegyelmét! Így bánjatok velük! Ellenkező esetben hiába imádkoztok, nem lesz semmi eredménye! (1. Péter 3:7)
Ezt a követelményt Pál apostol is megerősíti, amikor ezt írja: Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, (Efezus 5:25)
Jézus Urunkat és Istenünket egy alkalommal a farizeusok a válás lehetőségéről kérdezték. A farizeusok, e férfiak azt akakrták tudni, mi szolgáltat okot egy férfinak arra, hogy elbocsássa feleéségét, tehát elváljon tőle. Jézus Urunk azt válaszolta nekik, hogy a paráznaság elkövetése az az ok, amely valós okot szolgáltat a válásra: „Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el.”
Jézus szavai egyértelműek: a paráznaság, tehát a házastárs megcsalása válóok. Jézus itt a „porneia” szót használta, ami nem csupán a durva megcsalásra utal, hanem mindennemű nemi erkölcstelenségre: ha egy férfi más nők után jár, másokkal flörtöl, másokra fordítja idejét és figyelmét, ha pornográf tartalom mellett keres kielégülést, ez mind a porneia megfogalmazásba tartozik. Tehát ha egy férfi nem a feleségének adja nemi erejét és gyengéd, intim figyelmét, hanem máshol, másokkal fecsérli azt el, ez Jézus megfogalmazásában nemi erkölcstelenség, görögül porneia, és Jézus Urunk szerint ez bizony válóok.
Pál apostol arra is felhívta a keresztények figyelmét, hogy mivel a szexualitás, a nemi kapcsolat az isteni elvek alapján csak házasságban megengedett, ezért a férj és a feleség nem tagadhatják meg egymástól ezt a mindkettőjöknek járó privilégiumot. Hiszen a nemiség csak férje és feleségre korlátozódik az isteni elvek szerint. Tehát ha valakinek elköteleződtél házassággal, akkor a házastársadtól nem vonhatod meg a szexualitást, mert a durva becsapása a házastársadnak. Pál így fogalmaz: „Jó, ha az ember asszonnyal nem érintkezik. A kicsapongás veszélye miatt azonban legyen csak minden férfinak felesége és minden asszonynak férje. A férfi teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben, hasonlóképpen az asszony is férjével szemben. Az asszony testével nem maga rendelkezik, hanem a férje, éppígy a férfi testével sem ő rendelkezik, hanem a felesége. Ne tartózkodjatok egymástól, legföljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy azt imádsággal töltsétek. Azután térjetek vissza egymáshoz, nehogy a sátán megkísértsen benneteket, mivel nem tudtok önmegtartóztatásban élni. (1Korintus 7:1-5)
A szexualitás, mint kizárólag a házasság kötelékében megélendő bensőséges kapcsolat tehát a férj és a feleség joga. Ezért se a férj, se a feleség ne tagadja meg a szexuális intimitást a házastársától, mert ezzel nem teljesíti alapvető házastársi kötelességét, és elkeseredettségbe hajszolja házastársát. Sőt, ezzel felrúgta a házasságát, mert nem teljesítette az egyik legalapvetőbb kötelességét.
A bibliai, tehát az isteni alapelvek szerint tehát ezek a dolgok szolgáltatnak okot válásra: a házastárs megcsalása, a fizikai és szóbeli bántalmazás és az intimitás megtagadása a házastárstól.