A saját életem vezérfonala a 20. Zsoltárban olvasható: „Némelyek a harci szekerekben bíznak, némelyek a lovakban, de mi Istenben bízunk!”
A siker mindig garantált, amikor Istent hívjuk segítségül küzdelmeinkhez. Így volt ez ezer évekkel ezelőtt, és így van ez ma is! Az izraelitáknak hányszor kellett hatalmas túlerővel megküzdeniük, sőt óriásokkal, a hibrid nefilimekkel. De a győzelem mindig garantált volt, amikor Istenben bízva mentek harcba.
Gondoljunk vissza a jól ismert történetre, amikor Dávid, az akkor még ismeretlen pásztorfiú, Isai fia, legyőzte az óriás termetű nefilimet, Góliátot. Dávid kijelentette Góliáttal való szembeszállása előtt, hogy Isten nevében megy a filiszteus ellen! Egy parittyával a kezében, az állig felfegyverzett Góliáttal szemben… Mivel Isten nevében ment neki az ellenségnek, Őbenne bízva állt ki Góliát ellen, világraszóló, bravúrós győzelmet aratott felette.
Mi is le tudjuk győzni a gondokat vagy az ellenségeinket Isten nevében, ha hiszünk és bízunk Teremtőnkben. Teremtőnk pedig nem olyan, mint a romlott emberek: Ő nem hazudik, Ő nem csap be minket, Ő nem fodul a benne bízó ellen, Ő nem hagy minket kelepcében. Isten a leghűségesebb, legjobb és legszeretőbb Atyánk!
De ezt addig nem tapasztaljuk meg, amíg nem hagyatkozunk Őrá a nehézségekben. Ha Istenre bízzuk gondjainkat, akkor Ő megoldja azokat, de teret kell adnunk az isteni gondviselésnek az életünkben. „Vessétek minden gondotokat Őrá, mert Ő törődik veletek!” – tanácsolja Isten Szava, a Szent Biblia.
Az emberek azonban inkább bíznak a saját eszükben, a saját erejükben, a pénzben, politikusokban, az ügyvédekben, de a legnagyobb Bíróban – ég és föld bírájában –, Istenben nem bíznak. Pedig Őbenne kéne!
A legtöbb ember görcsösen ragaszkodik élete irányításához, a saját „bölcsességében” bízva, és nem ad Istennek teret. A legtöbb ember úgy gondolja, hogy ő jobban tudja irányítani a sorsát, mint ahogy azt Isten tenné. Ennél semmi sincs távolabb az igazságtól! Isten bravúros és csodálatos megoldásokat ad gondjainkra, ha Őrá bízzuk a helyzetek megoldását.
De ehhez olyan hitünknek kell lenni, hogy azt tudjuk mondani: „a te akaratod legyen meg, és ne az enyém”. Ha ilyen hittel élünk, akkor Teremtőnk valóban gondoskodik rólunk, vezeti az életutunkat, és a legjobbat hozza ki minden helyzetből.
Nem lehetünk „hópehely keresztények”, akik a legelső kis próbatételnél elolvadnak, és hitük azonnal meginog, mondván: hogy engedhette ezt meg Isten, hogy ez megtörténjen velem?
Isten nem ígérte, hogy az istenfélő emberek élete problémamentes lesz ebben a világban, melyben jelenleg még sátán és démonai garázdálkodnak. Nem nehéz rájönni, hogy sátán és a vele tartó bukott, teljesen lealjasodott angyalok számára az istenfélő ember az első számú közellenség! Sátán és démonai gyűlölnek minket, és dühödt, veszett gyűlöletükben ártani akarnak nekünk, és bántani akarnak minket. S mindezt a gonoszságot embereken keresztül teszik! Embereket használnak fel ellenünk arra, hogy életünket megkeserítsék, hogy nehézségeket gördítsenek az utunkba, hogy megszomorítsanak, fájdalmat okozzanak vagy egyenesen elveszejtsenek minket!
A sátán nem fog vasvillával a kezében ugrálni előttünk, s úgy ijesztgetni minket! Dehogy! Ő mindig a háttérben marad, s embereket használ fel ellenünk, embereken keresztül árt: ezek lehetnek családtagok, házastárs, ismerősök, munkatársak vagy „barátok”, akiket a démoni erők arra használnak fel, hogy bukásunkat okozzák.
Amikor felismered, hogy ilyen megátalkodottan gonosz, ártó ember van a környezetedben, akkor ne habozz, és távolodj el az ilyenektől! Az, aki téged állandóan bánt, aláz, kritizál, lekicsinyel avagy kicsúfol és akadályoz hited megélésében, az ilyen ember nem való az életedbe. Távozz tőle! Legyen az családtag, ún. barát, rokon, élettárs, munkatárs vagy bárki. Ha kell, költözz el! Ha kell, válts munkahelyet, de ne maradj toxikus, ártó-bántó közegben!
Nekünk kell változtatnuk élethelyzetünkön, mert egy életünk van, egyetlen egy… A Biblia lapjain sehol de sehol nem várja el tőlünk a Teremtőnk, hogy önként és dalolva tűrjük egy másik ember elnyomását vagy bántalmazását. Az elnyomó, erőszakos kapcsolat nem barátság, nem házasság, nem párkapcsolat, nem egészséges rokoni viszony. Az ilyenből lépj ki! Soha nem késő!
És bízz Istenben, hogy utat mutat neked, hol találsz másik munkehelyet, ahol nem lesz mérgező főnök vagy munkatárs. Utat mutat neked, hogyan kezd el az életed bántalmazó emberek, szomszédok, házastárs nélkül, vagy hová költözz, hogy eltávolodj a gonoszkodó családtagoktól.
Bátran élj, teljes Istenhitben! Ez az ember életútja!
Istenben bízzál, Tőle kérd az útmutatást, s csendesedj le, hogy meghallhasd a szavát…