Jézus emberkénti léte során több alkalommal említette a poklot, mint Isten Királyságát. Valószínűleg nagyon nyomatékosítani akarta a pokol meglétét.
Jézus Urunk a Bibliában 46 alkalommal figyelmeztet minket a pokol valóságára, mint a konok, Isten-tagadó emberek büntetésének helyszínére. 46 alkalommal hívja fel figyelmünket arra, hogy a pokol valós, nagyon borzalmas, és mindenki, aki élete során nem épített ki közvetlen, szeretetteljes, bizalmi viszonyt Jézussal, az Atya Istennel és a Szentlélek Istennel, az az ember halála pillanatában azonnal a pokolban találja magát.
Mert a Szent Bibliából, Teremtőnk hozzánk íratott Szavából tudjuk, hogy a halál nem más, mint átmenet egyik létállapotból a másik létállapotba. A halál nem jelent örök megszűnést, annihilációt, mert minden embernek, aki e földre megszületett, van Istentől kapott lelke, mely élteti. A lélek pedig halhatatlan. Halálunk pillanatában tehát az történik, hogy e fizikai hús-vér testünk megáll működni, mert a testet éltető lélek eltávozik belőle. De a lélek él tovább, mert a lelkünk halhatatlan!
Tehát a hús-vér testünket elhagyó lélek előtt két lehetőség van, ahogy ezt a Biblia pontosan tudatja velünk: vagy megy Isten közelébe, Isten országába, vagy megy az örök büntetés helyszínére, a gyehennára, de előbb egy várakozó helyre, a pokolba.
Hogy halálunk után hova jutunk ez attól függ, hogy az adott ember a földi életében hitt-e Istenben, elfogadta-e Jézus váltság-áldozatát, és újjászületett-e a Szentlélek elfogadásával. Ezek a megváltásunk, tehát Isten előtti megigazulásunk alapfeltételei: az igaz Istenben való hit, életünk átadása Jézus Urunknak, és annak megértése, hogy Jézus értem halt meg és az én bűneim miatt szenvedett, hogy nekem ne kelljen.
Ha egy ember földi életében az Isten előtti megigazulásnak eme alapfeltételei nem teljesültek, akkor az illető ember halála pillanatában a pokolba tartó úton találja magát, s általában úgy eszmél az új létre, hogy már zuhan a fekete alagútban, érzi a rettenetes hőséget, az egyre fojtogatóbb levegőtlenséget és azt a fertelmes bűzt, mely a pokol jellegzetessége. A pokol a démonok büntetésének a helye, de minden ember büntetésének a helye is, aki a Terető Isten helyett Sátánra hallgatott földi léte során.
A pokol szörnyű hely, és jelenleg is sok sok millió ember szenved ott teljesen kilátástalanul, minden remény nélkül, kiszolgáltatva a szintén a pokolban raboskodó, de kegyetlen hajlamaikat az embereken kiélő démonok között. Az az ember, aki a pokolra jut, örökké ott marad, örök szenvedésre ítélve. Mert a pokolból nincs kiút! A pokolban nem térhetsz meg, ott már túl késő. És a legtöbb ember túl későn fog eszmélni… Ezért olyan nagyon fontos téma e mai, hogy eszméljetek!!
Egy ember, ha egész életén át nem tér észhez, tehát nem ismeri fel azt, hogy van Teremtője, s hogy az Atyához vezető egyetlen út az Istenünkben, Jézus Krisztusban való hit, hanem egész életében hamis vallások és félrevezető tanok hálójában ragad meg, vagy egész életében Istentagadó marad, az az ember halála után a pokolban találja magát.
Fontos megemlíteni, hogy Tisztítótűz – purgatórium – nincs, ez egy félrevezető tan. A Biblia sehol nem ír „tisztítótűzről”, purgatóriumról, ahol az ember vezekel egy ideig, utána megtisztulva mehet Isten közelébe, Isten Országába. Ilyen lehetőség nincs.
Ebben a hamis reményben senki ne ringassa magát, mert kegyetlenül csalódni fog.
Halálunk után csak és kizárólag két út áll előttünk: Isten országa azok számára, akik megértették, hogy Jézus Isten, de hajlandó volt isteni dicsőségét egy időre hátrahagyni, és emberi alakban megszületni, s a mi bűneinkért járó büntetést helyettünk elszenvedni. Ezt pedig azért tette, hogy megmentsen minket a bűneink következményétől, a büntetéstől. Ugyanis mindnyájan vétkezünk, és vétkeinkért büntetést érdemlünk. De Jézus – a tökéletes és bűntelen ember – a keresztfán magára vállalta a mi összes bűnünket, és ő szenvedte el a mi bűneinkért járó büntetést. Azért, hogy aki Őbenne hisz, annak ne kelljen bűnhődnie és szenvednie a vétekiért, hanem örök élete lehessen Isten Országában.
Az emberek előtt tehát csak két út áll, ebben Jézus Urunk nagyon egyértelmű volt. Idézem Jézus Urunk erre vonatkozó szavait a Máté evangéliumából, a 25. fejezetből: „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.” „Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot.
Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.”
Tehát csak két lehetőség van, ahol az ember az örökkévalóságot tölteni fogja: Isten Orszában vagy a pokolban (pontosabban a gyehennán).
Az örökkévalóság pedig örökké tart. Nagyon hosszú idő, ha azt a pokolban, majd a gyehennán kell tölteni. Pedig a legtöbb ember most oda tart…
Pedig halljátok mit mondott Jézus ugye? „Ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.” Jézus Urunk mindkét alkalommal ugyan azt a görög szót használja: „ajónios”. Ajónios, mely azt jelenti, hogy örök, örökké tartó, soha meg nem szűnő.
Ha felfogjátok, hogy a pokol teljesen valós, létező hely a föld mélyén, ahol az ember szenvedése és büntetése örökkkön örökké tart, akkor mindent megtennétek annak érdekében, hogy nehogy odakerüljetek. Akkor alázatosabbak lennétek, és jobban félnétek az ítélettől!
Sok ember nem hiszi, hogy van pokol. De ha megértenék, hogy a pokol teljesen valós, és rettenetesen borzalmas, és a szenvedés ott soha meg nem szűnik, akkor sokkal jobban tudnák értékelni Jézus Urunk áldozatát: hogy Ő meghalt a mi bűneink, a mi vétkeink miatt, hogy mi elkerülhessük e szörnyű, véget nem érő büntetést.
A Szent Biblia, Teremtőnk hozzánk íratott üzenete pontos leírást ad a pokolról. A pokol az a hely, ahonnan Isten megvonta a jelenlétét: a jóságát, áldásait, kegyelmét, törődését, ajándékait, melyeket itt a földi létben még az Isten-tagadók is élvezhetnek. De a legtöbb ember a pokolban fog rádöbbenni arra, hogy a Teremtő Isten mennyi áldását élvezhette itt a földi léte során, melyeket magától érthetődőnek vett, melyekért hálátlan volt, melyeket soha meg nem köszönt, hanem utolsó leheletéig tagadta Isten létét, és soha meg nem köszönte ajándékait. Az ilyen emberek a pokolban döbbennek majd rá arra, hogy mennyi minden jót kaptak Istentől.
Jakab levele 1:17 így szól: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülrõl való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.”
Nézzük hát, mitől lesz az ember megfosztva a pokolban:
A pokolban nem lesz semmiféle szabadságod. Mert a szabadságot Jézus adja: János 8:32 -ban Jézus Urunk ezt mondja: „Ti megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.”
A pokol a rabság helye, ahol az ember börtöncellába van zárva, magánzárkába, a föld mélyében kialakított rettenetes hőségben, teljesen egyedül, senkihez nem szólhat, ereje sincs hozzá, mert mindenki el van foglalva azzal a szörnyűséggel, azzal a rettenettel, ami vele történik. A pokolban a börtönőrök a teljesen gátlástalanul gonosz démonok. Ők is büntetve vannak, tehát a pokolban a démonok is foglyok, de az odakerülő embereken élik ki elvetemülten gonosz hajlamaikat.
„Isten Összegyűjti, mint rabokat a börtönbe, és bezárja őket jó erősen.” (Ézsaiás 24:22) A pokolbéli börtönből tehát nincs kiút.
A pokolban nincs erőd. Mert az életerő Istentől van. Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk. Isten hatékony ereje nélkül nem tudunk mozogni, élni, létezni! És hányan természetesenk veszik ezt.
Pál apostol így ír a Filippibeliekhez 4:13: „Mindenre van erőm Krisztus által, aki megerősít.”
A pokolban azonban nem lesz erőd. „A sírba roskadók közé sorolnak, olyan lettem, mint egy erőtlen férfi.” (Zsoltárok 88:5)
Mivel földi léted során hálátlan voltál, és nem fogtad fel és nem értékelted az isteni életerőt, ezért halálod után már nem kapod meg az erőt Istentől.
A pokolban nincs napsütés, a pokolban teljes a sötétség.
Jézus Urunk ezt mondja: így lesztek a mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza a napsütést gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. (Máté 5:45) Mert a felüdülést hozó eső is Istentől van. Mivel azonban Isten nincs jelen a pokolban, ott nincs eső és nincs víz. Csak örökös hőség a lángoktól és gyötrő szomjúság.
A pokolban nincs szeretet, mert Isten szeretet. Isten legmarkánsabb jellemzője, hogy ő szeretet. A pokolban nincs Isten jelenléte, tehát ott a szeretetnek a legkisebb jele sem érzékelhető.
A pokolban nincs étel, mert az ételünk Isten áldása. A Teremtés könyvében Isten így szólt: „Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt és minden fát, melynek maghozó gyümölcse van. Mindez legyen a ti eledeletek.”
A pokolban nincs név, de főleg hírnév nincs. A pokolban teljesen névtelen és elfelejtett vagy. Nem érdekes az sem, ha földi életedben híres ember voltál. Lehettél bárki, a pokolban senki vagy. Senki nem ismer fel, nincs neved, el vagy felejtve. A pokolban mindenki egyformán vesztes, mindenki büntetve van, mindenki szenved.
„Az igaz ember emléke áldott, a gonosz neve pedig megrothad.” (Példabeszédek 10:7) “Az ÚR a gonosztevők ellen fordul, emléküket is kiirtja a földről.” (Zsoltárok 34:16)
A pokolban semmi nem szent, semmi nem tiszta. Mert Isten szent. A pokol pedig büdös és férges.
„A gonoszt még az anyaméh is elfelejti, és a férgek vígan lakmároznak rajta.” (Jób 24:20) Ezt a tényt Jézus Urunk is említette, miszerint a pokolban nyüzsögnek a férgek, és nem pusztulnak el. Ezt mondta Márk evangéliumában: “Ha megbotránkoztat téged az egyik kezed (pontosabb fordítás: ha bűnbe visz az egyik kezed) vágd le, mert jobb, ha csonkán mész be az életre, mint ha két kézzel mész a gyehennára, az olthatatlan tűzre, ahol a férgek nem pusztulnak el és a tűz nem alszik el.”
Ézsaiás is ír a pokolbéli férgekről: „Megrendült ott lent a holtak hazája, látva jöttödet. Te is erőtlen lettél. Sírba omlott gőgöd, lantjaid zengése! Férgek a derékaljad, pondrók a takaród!”
A pokolban nincs békesség mert Jézus a Béke fejedelme. Jézus pedig megvonja minden áldását a pokoltól. Pál apostol így ír a Filippibeliekhez: „Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadással együtt. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.”
A pokolban nincs felüdülés, mert a felüdülést Isten adja. A 23. zsoltár így ír: “Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.”
„Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el! (Ézsaiás 40:30-31)
A pokolban nincs jóság és nincs kegyelem, mert ezek is Isten ajándékai. Kegyelem már nincs a pokolban, mert kegyelemben itt e földi életünk során részesít minket Isten, ha megértjük és elfogadjuk Jézus Urunk és Istenünk bűneinkért hozott áldozatát. Itt e földi létben kell Istenhez közeledni és megtérni. A pokolban erre már nem lesz lehetőség, ott már túl késő lesz az eszmélés.
A pokolban nincs öröm, mert az öröm és a boldogság Isten ajándéka. Jézus Urunk ezt mondta: „Ezeket pedig azért mondtam el nektek, hogy az örömöm betöltsön titeket, és örömötök teljes legyen.” (János 15:11) A Szentlélek a valódi öröm forrása, a pokolban pedig nincs jelen a Szentlélek.
A pokolban nincs pihenés, mert a pihenés is Isten áldása, a 91. Zsoltár szavai szerint: „Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!”
A gonoszok osztályrésze pedig az örök rettegés a pokolban: „Nincs nyugalmuk a gonoszoknak.” (Ézsaiás 48:22) „Körülvettek a halál kötelékei s az alvilág csapdái; elmerültem a félelemben.” (Zsolt 116:3)
Tehát a pokol az állandó rettenet, az állandó félelem, a gyötrelem és a teljes kilátástalanság helye. Ahol az ember étlen, szomjan, alvás nélkül, állandó rettegésben, fájdalomban, szenvedésben és elkeseredettségben éli az örökkévalóságot, teljesen kiszolgáltatva a sátánnak és kegyetlen démonainak. Örökre.
„Az ÚR megvizsgálja az igazat és a bűnöst, de szívből gyűlöli azokat, akik erőszakosak. Az Úr kénköves, tüzes parazsat hullat a bűnösökre, és perzselő szél lesz az osztályrészük!” (Zsolt. 11:5-7)
Mi tehát az egyetlen módja annak, hogy elkerüljük a pokolbéli büntetést? Mely egyébként mindnyájunk osztályrésze lenne, hiszen ősszüleinktől, Ádám és Évától bűnt örököltünk, és a bűnöket csak egyre halmoztuk életünk során. A pokol tehát mindnyájunk számára kiérdemelt hely. De hogy lehet mégis elkerülni a pokol borzalmát, és Isten Országába jutni? Az Út teljesen egyértelmű. Jézus Urunk elmondta: „Én vagyok az út, az Igazság és az Élet. Senki nem juthat el az Atyához, csak általam.”
Tehát Jézus az Út, az Igazság és az Élet. Isten országába csak úgy juthatunk, ha felfogtuk, megértettük és értékeljük Jézus Urunk váltság áldozatát, és életünket Őrá bízzuk. A teljes életünket, annak minden aspektusát Jézusra kell bíznunk. És Ő majd irányítja az életünket nagy gondossággal és szeretettel. Ez az önátadás. Ennek kell megtörténnie.
Majd meg kell őszintén és tördelmesen bánnunk vétkeinket és eddigi tévelygéseinket Jézusnak, és változtatnunk kell eddigi életvitelünkön. Ha ezt megtesszük, akkor a Szentlélek az életünkbe, lényünkbe költözik, ezt nevezzük újjászületésnek. Az újjászületés teszi lehetővé, hogy ne kerüljünk a pokolra.
Mert így mondta Jézus Urunk: „Senki nem láthatja meg Isten Országát, hacsak nem születik újjá.” (János evangéliuma 3:3)
Egy másik példázatában Jézus Urunk így fogalmazott: „A szűk kapun menjetek be! Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a romlásba visz – és sokan mennek rajta. De szűk az a kapu és keskeny az az út, amely az életre vezet – és kevesen vannak, akik megtalálják azt.”
„Ti, akik megfeledkeztetek Istenről, szálljatok magatokba, különben elvesztek, s nincs, aki megmenthetne titeket.” (Zsoltár 50:22)