A Biblia leírja számunkra, hogy milyen az a világ, amely emberi szemünk által nem látható, mert más dimenzió, más lényeg, más esszencia. A három isteni személy – az Atya Isten, Jézus Urunk és a Szentlélek – szeretnek minket embereket, és annyira törődnek velünk, hogy a Biblián keresztül felvilágosítanak minket még arról is, ami a mi szemünk számára láthatatlan: az angyalok világáról.
Mit tudunk hát meg az angyalokról a Szent Bibliából, az egyetemes isteni Igazság forrásából?
Az angyalok – a szó értelme „hírvivő” – sokszor jelennek meg emberi alakban, az emberekkel való kapcsolattartásuk során. De nem pufók, gyermeteg alakok, mint Raffaello, Michaelangelo vagy Rubens képein. Az angyalok annyira hatalmas lények, oly erővel tükrözik vissza Isten szeretetét, oly isteni erővel igazgatják a világ történéseit, hogy azt nehéz szavakkal leírni. De amint látni fogjuk, a Bibliában mégis találunk pontos leírásokat róluk.
Az első tudnivaló, hogy az angyalok lakóhelye a mennyek, ők Isten közelében tartózkodnak, de sokuk szerepe az, hogy üzenjen vagy kapcsolatot tartson fenn az emberekkel. Jézus Urunk erre így mutatott rá: „Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet se e kicsik közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.” (Máté 18:10)
Tehát nehogy valaki azt gondolja, hogy az ártatlan, védtelen, kiszolgáltatott csecsemőt vagy gyermeket bánthatja vagy alázhatja következmények nélkül! A gyermekek védőangyalai állandóan szemmel tartják a gyermekeket, és aki bántást okoz nekik, azon mindez számon lesz kérve, Isten színe előtt!
Az angyalok számát a Biblia nem pontosítja, de jelzi számunkra, hogy Isten rengeteg angyalt teremtett: „milliárdszor milliárd” – olvasható a Bibliában az egyik megfogalmazás. János apostol pedig így írt: „És láttam meg hallottam sok angyalt, az élőlények és a vének hangját, akik a trón körül voltak, számuk tízezerszer tízezer, és ezerszer ezer volt, és nagy szóval mondták: „Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás.” (Jelenések 5:11)
Az angyalok a föld és az emberek teremtése előtt teremttettek. Ezt ecseteli nagyon érzékletesen Jób könyve: „Ekkor megszólalt az ÚR a viharban, és ezt mondta Jóbnak: Ki akarja elhomályosítani örök rendemet értelem nélküli szavakkal? Övezd hát föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem! Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat! Tudod, ki szabta meg annak méreteit, vagy ki feszített ki fölötte mérőzsinórt? Mire vannak erősítve oszlopai, vagy ki helyezte el sarokkövét, amikor együtt vigadoztak a hajnalcsillagok, és ujjongtak mind az istenfiak? (Jób 38:1-7) A Biblia „hajnalcsillagnak” és „istenfiaknak” is nevezi az angyalokat… Tehát Jób könyvéből egyértelmű, hogy az angyalok jelen voltak a föld és az ember teremtésekor, és ujjongtak örömükben, a teremtést látván.
Egy következő nagyon fontos tudnivaló, hogy az angyalokat nem szabad imádni! Hódolat, imádat csak Istennek jár! A Biblia több olyan helyzetről is beszámol, amikor egy angyal megjelent valakinek, és az az ember leborult előtte, látván az angyal hatalmasságát, ijesztően fennséges megjelenését. Ez történt János apostollal is: „Én, János hallottam és láttam ezeket. Miután hallottam és láttam, arcra borultam az angyal előtt, aki ezeket megmutatta nekem, hogy imádjam. De így szólt: „Vigyázz, ne tedd! Csak neked és testvéreidnek vagyok szolgatársa, a prófétáké és azoké, akik megtartják ennek a könyvnek a szavait. Az Istent imádd!” (Jelenések 22:8-9)
Továbbá: az angyalokhoz nem szabad imádkozni. Csak Istenhez imádkozhatunk! Szólhatunk az Atyához, Jézus Urunkhoz és a Szentlélekhez, isteni minősége ugynis kizárólagosan csak e szent hármasságnak van. Más isten nincs. Senki más nincs, aki isteni minőség az egész világegyetemben.
Az angyalok hatalmasak, igen, de nem isteni minőség, ők is csak teremtett lények. Ha az angyalokat imádnánk, ő előttük tisztelegnénk, az kemény bálványimádás lenne, mely a legnagyobb tiltás: „Ne legyen más istened rajtam kívül – megszegése.
A Bibliából azt is tudjuk, hogy az angyalok között nagy szervezettség uralkodik. Minden angyali rendnek megvan a saját feladata, Isten-adta küldetése.
Az angyalok – e számunkra „természetfeletti”, hatalmas, óriási isteni erővel rendelkező, tekintélyes lények – rangjait az alapján szoktuk csoportosítani, hogy milyen közel vannak Isten trónjához. E szempont alapján az első, tehát legmagasabb szférába tartozó angyalok a szeráfok, kérubok és trónok.
A szeráfok – nevük jelentése: „lángolók”, mert tűzhöz hasonló a megjelenésük –, közvetlenül az Atya Isten trónja mellett szolgálnak. Ézsaiás próféta volt az a szerencsés, aki számára egy látomásban megnyílt az ég, és bepillantást nyerhetett e legmagasabb régióba, Isten trónjára. Így írt erről: „Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve. Palástja betöltötte a templomot. Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel arcát takarta el, kettővel lábát fedte be, kettővel pedig repült. Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!” (Ézsaiás 6:1-3)
A kérubok, a legmagasabb szféra második csoportja szintén Isten közvetlen közelében szolgál. Az isteni útmutatás szerint, a Szövetségláda tetején két kérubot kellett aranyból megjeleníteni, tehát jelképesen is ők vannak jelen Isten közelében: a Szövetségláda tetején, az engesztelés tábláján, és Isten valódi közelében is, a legmagasabb mennyei térben. Érdekes talán még megjegyezni, hogy amikor Ádám és Éva tudatosan szembeszegültek Isten kérésének (Isten azt kérte az embertől, hogy ne akarja megtapasztalni a rosszat), s emiatt az Édenből ki lettek tessékelve, akkor az Éden bejáratához egy kérubot állított a Teremtő, hogy őrizze azt…
S a leggyászosabb kérub-történet, hogy a sátánná – tehát ellenszegülővé – lett Lucifer is kérub volt, csodálatos kérubnak teremtetett, és Isten közevetlen közelében élt, mielőtt saját szépségétől megittasodva annyira felfuvalkodott, hogy eldöntötte magában, hogy ő érdemes arra, hogy uralkodjon az emberiség fölött, s ő érdemes az emberiség imádatára… Ezért aljas hazugságokkal és cselszövésekkel rávette az embert, hogy őt kövesse, és ne Istenre hallgasson. Hazugságainak újabb és újabb nemzedékek esnek áldozatul… Hiszen ma is sokkal kevesebb ember hisz az isteni igazságban, mint a sátáni hazugságban. Ez a valós helyzetkép.
A legfelsőbb szférák harmadik angyali minőségei a „trónok”. Őket látta Ezékiel látomásában, s e lélegzetelállító beszámoló Ezékiel könyvének első fejezetében olvasható: „A 30. esztendőben, a negyedik hónapban, a hónap ötödik napján, amikor a száműzöttek között voltam a Kebár folyó mellett, megnyílt az ég, és isteni látomás tanúja voltam. Ezt láttam: észak felől forgószél támadt és nagy felhő. Fényesség vette körül, tűz, amelyből villámok törtek elő. A belsejében, a tűz közepében valami fénylett, mint az érc. Középütt kivettem valamit, amely négy élőlényhez hasonlított. Emberi formájuk volt. Mindegyiknek négy arca és mindegyiknek négy szárnya volt. A lábuk egyenes volt, a talpuk meg olyan, mint a borjú talpa, s úgy szikráztak, akár a fényes érc. Szárnyaik alatt emberi kezek voltak. Arcuk – mind a négyüké – négy irányba nézett. Az egyiknek a szárnya összeért a másikéval. Amikor mentek, nem fordultak meg, hanem mindegyik egyenesen haladt. Arcuk emberi archoz hasonlított, és jobb felől mind a négynek oroszlánarca volt, bal felől meg mind a négynek bikaarca volt, s mind a négynek sasarca volt. Szárnyaik felül ki voltak terjesztve. Két szárnya mindegyiknek összeért, kettő meg a testüket födte. Mindegyik egyenesen ment maga előtt, oda mentek, ahova a lélek irányította őket, nem fordultak meg, amikor mentek. Az élőlények között olyasmit láttam, mint az égő szénfáklya, amely imbolygott az élőlények között. A tűz lobogott, és villámok törtek elő a tűzből.
Az élőlények meg jöttek-mentek, akár a villámok. Figyeltem az élőlényeket, s lám, egy-egy kerék volt a földön az élőlények mellett, mind a négy mellett. Ezek a kerekek úgy ragyogtak, mint a krizolit, s mind a négynek ugyanolyan volt az alakja. Úgy látszott, mintha az egyik a másikban lett volna. Négy irányban haladtak, s nem kellett megfordulniuk, amikor mentek. Vizsgálgattam őket: igen nagy volt a kerületük, s körös-körül mind a négynek a kerülete tele volt szemekkel. Amikor az élőlények mentek, a kerekek forogtak mellettük, és amikor az élőlények fölemelkedtek a földről, a kerekek is fölemelkedtek. Ahova a lélek irányította őket, oda mentek a kerekek, s egyszersmind fölemelkedtek, mert az élőlények lelke volt a kerekekben. Ha az élőlények mentek, a kerekek is mentek, ha álltak, azok is álltak, és amikor fölemelkedtek a földről, velük együtt a kerekek is fölemelkedtek, mert az élőlények lelke volt a kerekekben. Ami az élőlények feje fölött volt, az égbolthoz hasonlított, ragyogott, mint a kristály, s szétterült a fejük fölött. Az égboltozat alatt ki voltak terjesztve a szárnyaik, az egyiké a másik felé, s kettő mindegyiknek a testét födte. Amikor mentek, hallottam szárnyuk suhogását. Olyan volt, mint a nagy vizek zúgása, mint a Mindenható hangja, a vihar moraja, mint egy tábornak a zaja. Amikor megálltak, leeresztették szárnyukat, és ezzel zajt csaptak. Az égboltozat fölött pedig, amely a fejük fölött volt, mintha zafírkő lett volna, olyan, mint egy trón, ezen a trónfélén meg fenn, a magasban egy emberhez hasonló lény. Láttam: fénylett, mint az érc, s mintha tűz vette volna körül. Attól fölfelé, ami a derekának látszott, s attól lefelé, ami a derekának látszott, olyasmit láttam, mint a tűz, és körülötte fényességet. Olyan volt, mint a szivárvány, amely esős napokon feltűnik a felhőben – ilyen volt a ragyogás körülötte. Ilyennek látszott az Úr dicsőségének jelenése. Láttam, s arccal a földre borultam, és valakinek a hangját is hallottam, aki beszélt.”
A Biblia megnevezi még a fejedelemségeket, arkangyalokat és angyalokat. Ők személyes kapcsolatban vannak az emberekkel, üzeneteket hoznak-visznek, védelmeznek, irányítanak minket. Amint a 91. Zsoltár fogalmaz: „Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.”
A Bibliában említett két arkangyal Mihály és Gábriel.
Tehát a szent angyalok a mi hatalmas erejű és képességű segítőink.
Máté evangéliuma így írja le az egyik hatalmas angyal megjelenését Jézus Urunk feltámadásakor: „Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán magdalai Mária és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. Hirtelen nagy földrengés támadt. Az Úr angyala ugyanis leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Tekintete olyan volt, mint a villám, öltözete meg, mint a hó. Az őrök annyira megijedtek az angyaltól, hogy remegtek tőle való félelmükben, s olyanokká váltak mint a halottak. Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: „Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok. Íme tudtotokra adtam.”
A Jelenések 10:1-ben egy másik angyal leírását adja meg nekünk János apostol: „És láttam, hogy egy másik erős angyal leszáll az égből. Felhőbe volt öltözve, a fején szivárvány, az arca olyan mint a nap, a lába pedig mint a tűzoszlop.”
Az angyalok, a szent angyalok tehát Isten akaratát teljesítik, és minket, embereket is szolgálnak, segítenek. E jelenlegi világunkban azonban még egyelőre befolyással vannak ránk a bukott, gonosz angyalok is. Ezért e világunk most nagyon gonosz és lealjasodott, mert e bukott angyalok csak egy dologban érdekeltek, és egy dologban lelik örömüket: minél több embert magukkal rántani az örök pusztulásba. Ennek érdekében mindent és bármit bevetnek, hogy az embereket a Teremtőjüktől, Istentől elfordítsák vagy tévútra vezessék. Ezért írta Pál apostol nagyon pontosan a következő figyelmeztetést: „Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.” (Efézus 6:12-13)